Az ingatlanárak meredek emelkedése előtti években, egy kollégámmal kockára tettük a családunk tartalékait, általunk jó befektetésnek ítélt lakások vásárlásába fogtunk. Nem kell itt őrült összegekre gondolni, egy 25-30-nm-es lakást, négy-öt millió forintért meg lehetett vásárolni. A koncepció a felújítás és az értékesítés volt, természetesen tisztes haszonnal lezárva a folyamatot. Itt írtam róla, hogy mit érdemes átgondolni a lakás megvásárlása előtt. Ennek ugye két alapfeltétele volna: jó áron vásárolni és jó áron értékesíteni. Az elsőről most nem beszélnék, hiszen ma, igazán jó vétel viszonylag ritka. Tudom, hogy sok hirdetésnél olvasható, hogy jó befektetés, de ez inkább a hirdető határtalan optimizmusának, esetleg a matematika teljes figyelmen kívül hagyásának, vagy annak köszönhető, hogy neki, az évi 1% hozam egy negyvenmilliós befektetés után megfelel. Amit kiváló befektetésnek aposztrofálni barokkos túlzás.(megjegyzem, ha valóban az lenne, akkor a hirdetés nem lenne fent két napnál tovább, mert sok befektető dolgozik a piacon, akik naprakészek)
Ám a bejegyzés nem is befektetőknek szól, hanem azoknak, akik a saját otthonukat, esetleg örökségüket tennék pénzzé.
Áruként gondolunk rá
Természetesen az igatlanértékesítés alapfogalmaival tisztában voltunk, ha te nem, itt tájékozódhatsz.Tehát onnan indulunk, hogy a szakemberek befejezték a munkát, takarítónő kitakarított és van egy gyönyörű patyolattiszta árucikkünk. (fontos a kifejezés) Meg is érkeztünk az első ponthoz. Akárki jött és akármikor, nálunk tisztaság várta. Pár száz forintért vásároltunk lábzsákokat, hogy a téli latyak, sár ne a szőnyegen hagyjon vidám foltokat, de egyébként is tisztán tartottuk.. Természetesen az értékesítéshez azok a csatornák álltak a rendelkezésünkre, mint mindenkinek, kivéve a cégünk belső ügyfél adatbázisát, azt nem használhatja magántulajdonos, de nem mindig onnan jött a vevő. Mivel tulajdonosként hirdettünk, persze megkerestek ingatlanos kollégák is. Nem volt szabály arra, hogy dolgozunk e velük vagy nem, ez attól függött, hogy a telefonbeszélgetés alapján, mennyire volt szimpatikus, vagy felkészült. Volt olyan lakásunk, ahol négy cég is dolgozott velünk, volt ahol kettő.
Piacra tettük
A hirdetéseinket a lehető leggondosabban készült fotókkal láttuk el, széles látószögű gépet használva. Bármennyire is remek kamerái vannak a mai telefonoknak, pontosan ez hiányzik,(mármint a széles látószög) hiszen nélküle nem lehet igazán jól tereket fotózni, az ajtófélfa pedig, bármennyire is különleges, senkit nem fog vásárlásra ösztönözni. A hirdetéseink szövegeinél figyeltünk arra, hogy mindent, ami fontos bemutassunk: környék, ház, lakás, műszaki jellemzők, költségek, parkolás stb. Ez a bejövő telefonoknál is elég jó szűrő volt, hiszen mindig elbeszélgettünk az érdeklődőkkel és így képet kaptunk a számukra fontos dolgokról. Az ingatlan bemutatását is a beszélgetés alapján vittük végig, felkészülve azokra a kérdésekre, amik a telefonba elhangzottak. Ennek volt köszönhető, hogy egy lakásnál általában három négy bemutató elég volt ahhoz, hogy eljussunk ajánlattételig.
Az alku
Azt figyeltem meg magamon, hogy hiába vagyok túl száznál is több alkufolyamaton, itt kicsit izgultam mindig. Ráadásul, mivel a lakásokat a tőlünk telhető legjobb minőségben és legszebben próbáltuk felújítani, kicsit bele is szerettünk mindegyikbe. Nem mondom, hogy bepárásodott a szemünk, mikor eladtuk, de az egyikbe egyszer vissza kellett mennem valamiért és ott rendetlenség volt, kifejezetten furcsán éreztem magam.Szóval meg tudom érteni, ha valaki a saját otthonához szoros érzelmi szálak fűznek. Én meg, de a piac biztosan nem.
Milovecz László
budai ingatlanközvetítő