Az irodánk  tulajdonosa mondta egy beszélgetés alkalmával, az Archicad nevű építész programról, hogy azok közé tartozik, amire mi magyarok büszkék lehetünk. Hogy mi mindent tud, abba itt bepillantást nyerhetsz. Aztán olvasmányaimban itt ott feltűnt a Graphisoft neve (ők azok, akik megalkották ezt a programot). Olvastam egy riportot Bojár Gáborral a cég megálmodójával, egyik tulajdonosával, ahol még szimpatikusabb lett. Tetszett amit a világról, Magyarországról gondolt. 

Elég sokat futok, bringázok a Dunaparton, gyakran a volt gázgyár felé. Láttam messziről az építkezést is, de nem tudtam, nem néztem utána, mi épül itt. Csak egyszerűen tetszett ahogy rengeteg zöld terület, a tavirózsák, a régi és új épületek harmóniája összeállt egy képpé. Aztán egy vasárnapi tekeréskor bejártam az egész parkot. Tehettem, mert a biztonsági őrök abszolút segítőkészen, engem nem zavarva tették a dolgukat. A park egyik nagyobb zöld területén jógaórát tartottak, kicsit lejjebb fiatal pár feküdt egymás mellett egy pléden élvezve a kora esti nap már nem égető sugarait, szóval az egésznek nagyon békés kellemes hangulata volt. Elgondolkodtam azon, hogy milyen kép élhet a fejében annak, aki megteremti a második otthonát a munkatársainak, olyan színvonalon, amiről csak elismeréssel lehet szólni. Aztán megnéztem a park weboldalát, ahol a nyitóoldalon a mottójuk fogadott. Keress rá megéri, de egy pici részét idemásolom:

A legjobbakat ugyanis nem csak a pénz érdekli. Nekik fontos a kihívás, a munka minősége, az elismerés. És nagyon fontos a környezet is, amelyben dolgoznak, ahol életük nagy részét töltik.

És ezt a környezetet teremtik meg, kis magyar szilíciumvölgyet, megadva a lehetőséget a kollégáiknak, hogy a legjobbak legyenek. Teszik ezt olyan tisztelettel és ízléssel, ami párját ritkítja. Fogtok erre több példát látni a képek között, a hatalmas portrékat  Nobel-díjas és világhírű magyar tudósokról, szobrot Steve Jobsról, illetve láthatjátok az oldalukon a rengeteg szolgáltatást, amit nyújtanak. Nekem az összes közül a legmeggyőzőbb a buszmegállókra hasonlító dohányzó helyek voltak. Magam nem dohányzom, de azt soha nem értettem, hogy aki ezt a szenvedélyt választotta, miért kell a legtávolabbi ficakokban deportálni, mintha pestist terjesztene. Itt fedett, tiszta helyen szívhatja el a cigijét, nem kiközösítve a wc melletti kisablakosban. Ez egy apró példa lehet arra, hogy el lehet fogadni, tolerálni lehet a másik ember akár káros szenvedélyét, nem átlagos tulajdonságait is.

Nekem szerencsém van. Olyan helyen dolgozom, ahol minden háttértámogatást megkapunk, az irodánk kényelmes, a hangulat is remek, szóval tényleg adott minden, hogy kihozzuk magunkból a legjobbat. Megtapasztaltam én is, hogy a tulajdonosok, vezetőség által biztosított feltételek nem ütötték meg azt a szintet, amit viszont elvártak a kollégáktól. Természetesen nem sikerült felépíteniük azt a vállalkozást, azon a színvonalon, ahogy szerették volna. De itt a példa előttünk, amit akár kicsiben is le lehet másolni, mert az első és legfontosabb, hogy tiszteljük a környezetet, a kollégákat, a konkurenciánkat és valami nagyon jó dolog alakulhat ki belőle. Kihozhatod magadból a legjobbat és a saját, akár egy-két alkalmazottal működő vállalkozásodat ennek fényében építheted fel. Csak csináld!