Nekünk ingatlanosoknak, néha érthetetlen az ügyfeleink türelmetlensége, bizalmatlansága, nem is sejtjük, hogy mi az oka, hiszen megpróbálunk abszolút korrekten tájékoztatni, de gyakran így sincs bizalom.

Nos az élet megmutatta, hogy miért.                                                                                                                   

Autót kellett vásárolnom, tehát tapasztalatlan ügyfélként léptem egy ismeretlen piacra, ahol akár sok pénzt is veszíthettem volna.

Úgy kezdődött, hogy a családi kedvenc megadta magát. Szerelője szerint a kevés használattal, sok állással járó károsodások adták meg a kegyelemdöfést. Igaz ami igaz, 10 éve vettük és ez alatt az idő alatt, nem egészen           50 000 km került bele, amiben több olaszországi út sok sok balcsi és hasonló távolságok voltak a jellemzőek. Ebből is látható, hogy inkább tömegközlekedek, greengoval, vagy elektromos robogóval járok a városban (Blinkee). Kiszámíthatóbb az érkezés adott helyszínre (az utóbbi években, egy késésre emlékszem, amikor jeleznem kellett, hogy nem érek időben) de a, környezettudatosság és a kényelem is fontos. A családom tagjai viszont jelezték, hogy autóra márpedig szükség van. Barátaim, illetve a Totalcar, a Népítélet és egyéb oldalakról szerzett   információkkal felvértezve álltam neki a keresésnek. 

Érdekes és tanulságos volt ügyfélként részt venni egy ilyen folyamatban, már csak azért is, mert az én elvárásaim is megegyeztek azokkal, amiket a mi ügyfeleink szeretnének megkapni tőlünk. Ugyanazokat az idegesítő frusztráló dolgokat kellett megtapasztalnom, amik a mi ügyfeleinknél is kivernék a biztosítékot. De nézzük is az átfedéseket.

Elöljáróban: Több típus is szóba jött, nem volt kifejezett elképzelésem, nyitott voltam, meggyőzhető. 1,5 -2 millió forint körül van a ráfordítandó összeg.  Vezetett szervizkönyv volt a kritérium, ebből nem akartam engedni, de egyébként nyitva volt a szívem. 

Szóval, mi zavart engem, mint ügyfelet?

Nem hív vissza

Kínosan ügyeltem arra, hogy munkaidőben hívjam a megadott kereskedést. Eszembe sem jutott volna a hétvégi, vagy esti pihenőjét megzavarni senkinek. Én sem örülök, ha valaki azt gondolja, hogy megtalál egy hirdetést, akkor bele kell trollkodnia a vasárnapi szabadidőmbe. De vissza az autókereskedésekhez. Hét kereskedőt hívtam, kettő vette fel a telefont, a többi vissza sem hívott. Remélem a mi szakmánkban ennél jobb a statisztika azért. Tényleg meglepődtem, hiszen elvileg abból van az üzlet, abból él a cég. Eddig is visszahívtam mindenkit, ezek után pedig még gyorsabban meg fogom tenni, az biztos. 

Nem annyi, nem ott és nem úgy

Mint említettem nekem az egyik legfontosabb, hogy vezetett szervizkönyve legyen. Egyik barátom mesélte, hogy telefonon leegyeztette a kereskedővel a paramétereket, majd utazott 170 kilométert,ahol közölték vele, hogy sajnos időközben elveszett a szervizkönyv. Leöntötte a gyerek kakaóval, én nem mondtam, hogy van, megette a kecske és hasonló hülyeségek hangzanak el ilyenkor.  Én olyanba futottam bele, hogy miután szintén átbeszéltünk mindent, kiautóztunk Budaörsre, ahol kiderült, hogy az autó Olaszországban lett szervizelve, 70 000 km-ig, de 130 000 volt az órájában. Mint tudjuk ez a kicsi országunkban nem a futott kilométereket jelzi, hanem az órát visszatekerő pofátlanság mértékegységét, tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy ez olyan 180 000 km körül volt, tehát az utolsó 110 000 km-ről nincs infó.

Ugyanazt éreztem, mint az a lakáskereső ügyfél, aki olyan alaprajzból tájékozódik, ahol esetleg egy plusz szoba, erkély van jelölve, illetve a felújított állapot egy 8 évvel ezelőtti festésre utal. Belép a lakásba, körülnéz és azt látja, hogy a hirdetés képei, a leírás, az alaprajz köszönőviszonyban sincsenek egymással. Dühös, (én is az voltam) hogy szórakoznak az idejével, az értékesítő toporog, hogy de ezt nézze meg, mert biztosan ilyet keres.(nem, nem olyat, akkor arra telefonáltam volna).

Szakértőt vittem, de nem lettem boldog

Volt még egy autó, amit a képek és a leírás alapján szívesen megvásároltam volna. Itt már komoly autókereskedő múlttal rendelkező barátommal megerősítve jelentünk meg a helyszínen, (köszönöm Pali) ahol három munkásruhás értékesítő cigarettázva, kávézva élvezte a késő tavaszi napsütést. Hamar kiderült, hogy a barátom ismeri őket, öröm, mosoly egymás vállának lapogatása, stb stb, majd a tárgyra tértünk. Én azt hittem megfogtam az isten lábát, hiszen álmaim autója pont ott van, ahol, ha közvetett módon is, de ismerősökre, jóindulatra leltem. Mi bajom lehet? Semmi. Leginkább azért, mert a srácok jelezték, hogy a megtett távolság persze nem annyi, mint amennyi az órában van, meg ezt meg ezt nem írtuk le és képzeld mi történt a szervizkönyvvel.......  Én magamtól simán megvettem volna, de a szakértőm óva intett, tehát visszaültünk a greengoba és elrobogtunk.

Autóm még nincs, tapasztalataim igen, illetve megértem miért frusztráltak az ügyfeleim néha, miért nem hiszik el, hogy igen megvan a hirdetett lakás, igen jó az alaprajz, igen pontosan annyi négyzetméter és természetesen nem csak csukott ablaknál csendes, Ma én sem pattanok az első jónak tűnő autó után és sem hiszek el a kereskedőknek semmit, pedig tudom, hogy az autós szegmensben is vannak korrekt jófej kereskedők, akik visszahívnak, akik be tudják mutatni a szervizkönyvet is. Őket kell megkeresnünk, önöknek pedig a hasonlóképpen dolgozó ingatlanosokat.

Milovecz László

budai ingatlanközvetítő