Egy városrészhez hozzátartoznak szerintem a fix viszonyítási pontok, amik kiállják az idők próbáját, nem változnak. Karaktert adnak a környéknek, dacolnak a divattal.
Budapestre költözésem óta, az egyik kedvenc helyem a volt Moszkva, ma Széll Kálmán tér. Az itt szerveződő spontán szombati bulikat, remekül bemutatja a Moszkva tér című film. Itt ránézhetsz. Igazi kulturális katyvasz ez a tér. Az elit suliból jövő, sok nyelvet beszélő cserediák, a Budai nyugdíjas fogorvos bácsi, a bóbiskoló hajléktalan, a munkába igyekvő akárki. Színes, igazi állandóan pulzáló forgatag.
De mi is a viszonyítási pont, ami azt érezteti velünk, hogy az idő mégsem rohan vagy ha igen, akkor is maradnak nyomok a múltból? Kedves barátom, én a Margit körút és a Dékán utca sarkán álló hentesre gondoltam. Amikor először, vagy harminc éve jártam itt, már akkor is itt végezte a magyar disznóállomány egy része. A dekoráció -majdnem írtam design- nem változott sokat azóta sem, mert a Fradi órához, illetve poszterhez, Ebedli, Nyilasi képeihez, a legkifinomultabb ízléssel rendelkező belsőépítész sem tudott volna hozzátenni semmit. Ez így kerek, így egész. Azt hiszem minden kelet-európai lélekkel megáldott ember hősei ők, akik felvették a harcot a törökkel, Norbival, akinek pár méterrel arrébb volt étterme, illetve hősiesen állja a sarat a nyugati hódítók támadásaival -KFC, Meki- szemben is a mai napig. Ha jól emlékszem, a Valami Amerika című filmben mondta valaki valakinek, hogy ha Budapestre jön, akkor egyen a hentesnél kolbászt bicskával, mert az remek dolog. Ha itt jársz a közelben, nyugodtan ugorj be, próbáld ki, egyél kolbászt bicskával, mert tényleg isteni. A kenyér friss, a sült kolbász meleg, a cserkó paprika erős mint a veszedelem, de jó lesz hidd el.