Mi lesz ezután? Visszatér minden a régi megszokott kerékvágásba, ha igen akkor mikor? Mik lesznek hosszútávú következményei, ennek a két három, négy hónapnak? Kiket érint a legjobban? Pénzpiac? Ingatlanpiac? Turizmus? Segít a kormány? A bankok hogy állnak majd a jelenlegi helyzethez? Kérdés kérdés hátán, amiket megválaszolnak majd a szakértők, illetve később maga az élet, a kettő nem biztos, hogy megegyezik egymással.
Vessetek a mókusok közé, de nekem egy pár dolog hiányozni fog az elmúlt időszakból.
Jóval kevesebb stressz ért, miután rájöttem, hogy nem ma kell a legjobb formámban megváltani a világot, nem most kell nagyot alkotnom. Miután ez tudatosult, kisimult az arcom, elkezdtem élvezni az itthonlétet. Persze folyamatosan beszélgettem az ügyfeleimmel, többen megkerestek tanácsok, ötletek miatt, illetve csak beszélgetni a piacról. Ezekre a beszélgetésekre lényegesen több idő jutott, mint alaphelyzetben került volna. Senki nem volt pánikban. Azt vettem észre, hogy nem aggódtak annak ellenére sem, hogy pár fórumon folyamatosan azt tolták az arcukba, hogy világvége, mind éhen halunk, de a lakásának az ára biztosan lejjebb megy, adja el de azonnal, nyomott áron. Itt természetesen nem mindig az ügyfél iránti aggodalom volt a mozgatórugó.
Jó látni, hogy jófej családban élek
Lett időm online tanfolyamokra, kettőre is. Mindkét téma régóta érdekelt, érdekel, így volt időm belemélyedni. Remek felismerés volt, hogy nem nyúltam mellé a párválasztáskor sem, nagyon jó volt ennyi időt együtt tölteni. Közös edzések hárman, közös vacsi, ebéd, reggeli, szinte minden nap. Néha még a szieszta is belefért. Tök jó volt látni a gyerekemben a sulihoz való hozzáállást, bement a szobájába nyolckor és tanult. Egy pillanatig sem volt összezártság élményem, inkább valami hosszú szabi, amikor néha be kell ugranom dolgozni. Hogyan is lett volna, hiszen elvileg a hátralévő életemre terveztem a feleségemmel, vicces lenne, ha három hónap együttlét után derülne ki, hogy mellényúltam. Persze láttam, hogy sok poszt jelenik meg viccesen és kevésbé viccesen arról, hogy mennyire nehéz együtt lenni a családdal, mert a gyerek is otthon van, meg mindenkit kerülgetni kell. Pszichológus túlélési stratégiákat dolgoz ki, hogyan viseljük el egymást az együttlét alatt. Tényleg hihetetlen. Amikor munka miatt el kellett mennem a-ból b-be, sokkal gyorsabban megjártam autóval, mint máskor szoktam. Nagyon élhető volt a város. Eltűnt a hisztis zaklatottság, nyugi lett.
Minden évben egy hónapra kellene egy össznépi leállás az egész világon.
Hiányozni fognak a megosztott otthoni videók, fekete zoknis edzésekről, ahol a kutya vagy bezavar, vagy a telefon esik le, vagy az esetlen politikusok, megmondóemberek, fitness edzők, coachok, guruk, észosztók, sikertrénerek próbálkozásai, a telefonos videók elkészítésével. Nekem tényleg bejöttek, volt valami igazán szerethető ezekben. Biztosan az élő adás varázsa. Ahogy a költő kicsit talán az indokoltnál borúlátóbban megjósolta, a világ pusztul, közben mindenki posztol és tényleg mindenki. Hiányozni ugyan nem fog, de biztosan eltűnnek a szakállak, esetleg kinőnek a kopaszra borotvált fejeken a hajkoronák ( mondjuk nekem sajnos nem). Este nyolc óra körül nem szól majd a taps, ami szintén szerethető dolog volt.
Nehogy félreértsetek, együtt érzek azokkal, akik elveszítették valamelyik szerettüket, felfoghatatlanul nehéz lehetett. Azt gondolom viszont, hogy vakok lennénk nem észrevenni, hogy ebben a lelassult átalakult világban, ahol jobban figyeltünk a másikra, magunkra, úgy voltunk közelebb egymáshoz, hogy megtartottuk az előírt távolságot.
Milovecz Laci
budai ingatlanközvetítő
