A gazdim eladja az otthonomat a fejem fölül, érdekel?
2019. szeptember 13. írta: I Love Buda

A gazdim eladja az otthonomat a fejem fölül, érdekel?

Gyönyörű éveket töltöttem itt. Figyelj, elmesélem!

p9040042.JPG
Leo vagyok, 8 éves Bolognese, négylábú családtag. Kutyaidőben elmúltam 50 éves. TED előadásra készülök, saját tapasztalataimmal segítsek társaimnak és családjaiknak megtalálni álmaik otthonát, szóval ingatlan szakértő nagykutya lettem. Emellett a gazdimék új otthonba költöznek, így rám is új élet vár. Egyik szemem sír, a másik nevet, imádtam itt lakni, de várnak az új kalandok. Nézd meg itt ezt a kisfilmet és megérted, hogy miért is volt ilyen jó nekem itt.
img_8768.JPG
De kezdjük a legelején
Hogyan kerültünk ide? 
Kalocsáról indultam, szüleim 7. gyermekeként. Ma a 12. kerület egyik legklasszabb részén lakom.
Kölyökkorom óta vagyok a gazdáim és két gyerekük játszópajtása, focis társa, családunk tagja.
Gazdáim elhatározták, hogy saját házat akarnak. Én is imádom a saját kuckóm, megértettem, hogy ők is megakarják találni az ő vackukat, ahol biztonságban és kényelemben pihenhetnek, ha nincs kedvük kint játszani.
Velük mentem házakat nézni, úgy vagy 100-at, hogy kiszimatoljam melyik lesz az igazi. Nagyon élveztem:), sokkal jobban, mint ők.
img_7164.JPG
Hurrá megtaláltuk!
A legfontosabb szempontjuk volt, hogy jól elférjenek, legyen mindenkinek saját nagy szobája, ahova az íróasztalok  ágyak és a kis barátok is beférnek, egy emeleten legalább 3, hogy a gazdi mindig lássa, minden rendben van-e. Na és persze a suli, legyen jó suli a környéken, ahova a gyerekeik könnyedén eljuthatnak akár busszal is. Bár egyelőre mindig a saját kocsinkkal megyünk mindenhová, de azt emlegették, hogy a gyerekek olyan hamar megnőnek és idővel önállóak lehessenek. (Bár szerintem mi kutyák növünk meg hamar, lehet, hogy valamit félreértettem.)
Aztán pedig legyen biztonságos a környék, meg az utak télen-nyáron, hogy a hó, jég ne korlátozza őket a mozgásban. Nem is értem, miért volt ez olyan fontos nekik, hiszen amíg a hegy tetején éltünk, a gyerekekkel kifejezetten élveztük azokat a téli hétköznapokat, amikor sűrűn esett a hó, vagy jeges lett minden, mert ők nem tudtak a kis hegyi utcákon kocsival lemenni a suliba sem,  így egész nap hóembert építettünk, és hancúroztunk együtt. Szerintem ezt a srácok  egyáltalán nem bánták.
A gazdik ilyenkor nagyon aggódtak, ezek voltak a legizgisebb napok, de szerintem nekik másért.
Így a családom mindenképpen olyan helyre akart költözni, ahol lankás az utca, igy mindig járható, közel van a tömegközlekedés, a bevásárló helyek, sok a zöld, közel az erdő, tiszta a levegő, van egy nagy-nagy kert, még gyümölcsfák is:), a szomszédok csendes-kedvesek, sok suli közül lehet választani. A mi gyerekeink angolul tanulnak a Britannicában, ami csak 8 percre van a házunktól. Amíg iskolában vannak én macskául tanulok a cicánktól.
Olyan házat kerestek, ami klasszikus családi otthon. Mit neveztek ők annak, pl. legyen benne nagy közösségi tér, ahol kergetőzhetünk a gyerekekkel, dobálhatják nekem a labdát (ha a mamájuk nem látja), ők akár 15-en is leülhessenek ünnepekkor együtt  az asztalhoz. Persze Karikor égjen a tűz a kandallóban, gyerekekkel csocsózunk, gazdim pedig isteni finomságokat hord a konyhából a nappali ebédlő asztalára.
Egyébként a nappali azért klassz, mert én sokszor ott alszom a sok hatalmas ablak valamelyike előtt, kilátok a még hatalmasabb tele fű-fa-bokor-virág-medence kertbe. Így szemmel tartom, amikor a környék macskái, sünjei éppen elcsenik a kajám a tálamból. Na még jó, hogy hangos ugatással elkergetem őket.
Vigyázok a házunkra. Másfél év volt, mire kiszimatoltam ezt a tuti otthont.
A száraz tényeket nem fogom tudni elmondani, hogy mekkora, meg hány szobás, meg blabla, azokat itt megnézheted.
img_7165.JPG

Szomszédok is jófejek

 Imádom a szomszédainkat is, jó messze vannak, de a kert hátsó sarkában, ahol van egy kis rés, ott szoktunk bratyizni Thorral a magyar vizslával és Lujzival a bobtaillel.

Persze, ha kint az utcán összetalálkozunk versenyt futunk, de nincs gond, mert ez egy zsákutca és nincs átmenő forgalom. A gyerekek pedig a közeli játszótéren mindig agyon dögönyöznek, imádom.:) Imádok itt élni! Ez egy szuper érzés!
Egyedül azt nem szerettem, amikor a gyerekek meg akartak tanítani úszni, és zsupsz behajítottak a kerti medencébe. Kiderült, hogy remek úszó vagyok, kievickéltem a matracra.
Ezért a kalandért cserébe én viszonzásul körbe pisiltem  a kertben felállított sátrukat éjjel, miközben benne aludtak:). Nem tudom miért nem hitték, hogy a kerti öntözőrendszer kapcsolt be automatikusan.
Lehet, hogy visszanézték a kamerát. Ó,Ó, ez bukta! Jól van na! A sátor is  a házhoz tartozik, különben is a kertben volt.
Szóval ilyen kecót szimatoltam ki a gazdiknak, akik nagyon nagy becsben tartanak engem ezért is.
Aki ilyet keres, most jöjjön, én fogom kiszimatolni az új tulajdonosokat:)))!!!!
Érdeklődhetsz telefonon, ha szeretnél többet tudni.
A telefont nem én kezelem.
06205710704
06709300692
Gyere nézd meg, hidd el, jó itt lakni!
Várlak: Leo

A bejegyzés trackback címe:

https://ilovebuda.blog.hu/api/trackback/id/tr8015037948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása