Budai ingatlanosként remek helyeket ismerhetek meg. 

A tavalyi évben, egy lakás értékesítése kapcsán sok időt töltöttem a szomszédos házban, ahol sikerült jó kapcsolatba kerülni az idős (elnézést Ilonka néni) tulajdonossal, aki több mint 40 éve élt itt. Egyszer csak úgy odavetette egy beszélgetéskor, hogy gyakran látták Latinovits Zoltánt sétálni a kertben, üldögélni a fák alatt vagy gesztikulálva szerepet tanulni,  és a szomszédos romos épület felé intett.

Halványan rémlett, hogy olvastam valahol a Sándor-villáról, ami az OPNI épülete volt, tehát akár igaz is lehet a történet. Tudtam, hogy fel-feltűnik a piacon, mindenféle árakon és hirdetőportálokon. Az is látszott, hogy jelenleg kevésbé prominens lakói vannak az épületnek, akik a saját önfenntartó ösztöneiknek engedve, szépen lassan el kezdték széthordani és értékesíteni mindazt, amit itt találtak. Az egyik alkalommal, mikor az ügyfeleinket vártam, hogy bemutassam a lakást, elsétáltam a kerítés előtt és legnagyobb meglepetésemre két hatalmas komondor sétált a kertben. Ez a kutyafajta elég jó érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, tehát a lakók úgy döntöttek, hogy másik romos villába költöznek. Csendben jegyzem meg, hogy nem kellett sajnos messzire költözni, mert öt házzal arrébb egy hasonló komfortfokozattal rendelkező, szintén elhanyagolt villát találtak.

Mára az új tulajdonos felújította a külső homlokzatot,  ami szerintem impozánsra sikerült, illetve tart a belső terek újjávarázsolása is. Azért írom, hogy felújította, mert valóban ott dolgozik, irányítja a munkát kicsit kinyúlt pulcsiban, 75 éves orvos létére, minden tiszteletemet kiérdemelve. Eredetileg azt tervezte, hogy klinikát fog üzemeltetni benne, de mikor kérdeztem, hogy miért változott a terv, azt mondta: "mert 75 éves vagyok". "Oké -mondtam-, de amikor megvette, az sem volt régen". Mosolygott. "Akkor csak 74 voltam." 

Tehát akár cégközpontnak, akár magánklinikának, akár követségnek, akár magániskolának is kiadó lesz egy-két hónapon belül.

Természetesen miután megkezdődtek a felújítás munkálatai, megjelent az Örökségvédelmi Hivatal, hogy kifejezze aggodalmát, illetve iránymutatásokat adjon az épület felújítására vonatkozólag. Hol lehettek akkor, amikor az előbb említett lakók, a szintén ezen a telken álló romos Kodály nyaralót, tetőcserepekkel dobálva, szórakoztatták magukat? Ez rejtély. 

A képen a nyaraló épülete látható mai állapotában, lentebb pedig egy igazán illusztris társaság. A zeneszerző hűvösvölgyi villájának faragott verandája előtt Tamási Áron, Kodály Zoltán és Szentimrei Jenő látható 1928-ban.

Nézzük a csontszáraz tényeket:  A Széchenyi-vadászkastélyként is ismert Sándor-villa eredetileg a XIX. század végén épült, és Forbáth Antal tervei szerint 1912-ben nyerte el mai szecessziós formáját. Az államosítás után, egészen 2001-ig az Országos Pszichológiai és Neurológiai Intézet épülete volt, előbb rehabilitációs központként (1957-1998), majd 2001-ig nővérszállóként működött.

Ennek az egy villának az említése kapcsán is három fantasztikus nevet kell megemlítenünk, illetve én a mai tulajdonost is ide sorolnám, hiszen amit tett és tesz, mindenképpen elismerésre méltó.

Ha van még pár perced, pár szó Széchenyiről , egy  Ady vers Latinovitstól, illetve Intermezzo a Háry Jánosból. Előadja a Gangnam Szimfonikus Zenekar, Szöulból. (Azért ezt a változatot linkeltem be, mert ez a legjobb felvétel. Később láttam kik adják elő, és ők sem akárkik.)

Az új tulajdonosnak pedig, tiszta szívemből kívánom, hogy nagyon sok öröme legyen ebben a csodálatos épületben.