Majd veszek egy tanyát és ott élek csendesen
Sokunkban él, kinél jobban, kinél kevésbé elrejtve a romantika a falusi, tanyasi környezet iránt. Majd veszek egy tanyát és ott fogok élni. Ezer embertől ezerszer hallottam, az én fejemben is megfordult nemegyszer. De legyünk őszinték, az első novemberi hajnalon, mikor a gravitációs wc felé araszolnánk dideregve a kertben, visszasírnánk a villamoson tolakodó utastársainkat. Meg ott van a, hogy mit csinálnék én ott gondolat, miből fogok élni? Majd, ha lesz annyi pénzem, akkor veszek tanyát. Persze ilyenkor is inkább Jockey Ewing légkondis farmja, whiskys pohara jut eszünkbe, ahogy egy nyári reggelen kisétálunk a teraszra, belenézünk a felkelő nap fényébe és mosolyogva nézzük, ahogy a személyzet kitölti a teát ,a felszolgált briós mellé. Aztán ahogy ezen elmélkedünk megcsíp egy szúnyog, vagy ránk száll egy légy és elég is volt, már nem annyira vonzó a természet.
Aki valóban belevágott
Ismerek egy embert, aki meglépte. Lecserélte a zajt a csendre, a tömeget a kisebb közösségre, akkor is, ha történetesen kényelmetlenebbek lettek a mindennapjai. Csendben megjegyzem, hogy ellentétben minden híreszteléssel, a szabadság mindig kényelmetlen, illetve felelősséggel jár. Megérte? A bejegyzés végére kiderül.
Szóval, hívjuk őt Balázsnak, már csak azért is, mert mindenki így hívja, hiszen ez a neve. Pár évvel ezelőtt döntött úgy, hogy a természet közelébe (de inkább bele) költözik és a szabadsága megéri a kényelmetlenséget. Komoly tőke nem állt rendelkezésére, így nem álmodhatott a fentebb felvázolt képről, talált viszont egy gyönyörű, (legalább is neki az volt) hívjuk így birtokot, ahol egy 200 négyzetméteres istálló hívogatta, ő így érezte. A végső döntés meghozatalát biztosan segítette, hogy karácsonykor valaki úgy döntött, hogy nem a családjával ünnepel, hanem kirabol egy boltot, ami történetesen Balázséké volt. Így az anyagi helyzetük még barátságtalanabbá vált.
Szóval útra keltek, ő és a kecskék. Aki látta őket, szerintem azóta sem felejti azt a képet, amin egy A6-os elegáns Audi mögött, a rozsdás utánfutón, több vidám kecske mekegett, miközben belekapott a szél a szakállukba. Nem akármilyen látvány lehetett, bár ők családilag több hasonló performanszban vettek részt, elég csak azt megemlíteni, mikor egy családtag egy dróttal merevítette ki a sálját hátrafelé és úgy ült a robogójára, amitől a látvány olyan volt, mintha 200-al száguldana a Riga mopeddel.
Jóra fordultak a dolgok
Aztán, szépen lassan, az istálló komfortosabb lett, a birtok ápoltabb, Balázs vidámabb. Angol wc azóta sem került, de senkinek nem hiányzik. Lett kutya, horgásztó, kecskék mellett marhák. Ez is átgondoltan, de szívből. Egy kihalóban lévő igazi magyar fajtát tenyésztenek, amely nem alkalmas ipari tartásra, mert kisebb tejhozamot produkál, de nekik elég. Sőt, elkezdték a húsát feldolgozni, szalámi, kolbász készül belőle. Most gondolhatnátok hogy megint egy reklám, de az a helyzet, hogy már nem fogtok tudni vásárolni idén, mert a kiváltságosok, barátok, család megrendelték, elkapkodták az idei készletet.
Írhatnék arról, hogy biogazdaságot üzemeltetnek, (mert azt) illetve, hogy vannak tervek táboroztatásra, termékfejlesztésre, de ezt itt az oldalon, ha akarjátok elolvashatjátok. A lényeg nem ez. Nem hiszem, hogy Balázsék az elmúlt napokban, remegve várták az operatív törzs jelentéseit, vagy elemzéseket olvastak volna a vírushelyzet rövid és hosszútávú gazdasági hatásairól a különböző ágazatokra vetítve. A nap reggel mindenképpen felkel, a tél mindenképpen hideg lesz, a nyár néha baromi meleg, de a covid elég nehezen rendezi át az időbeosztást.
Lezárásképpen Balázst idézném, mikor kérdeztem, hogy bejött a tanyasi élet? Annyit mondott, olyan, mintha szabin lennék és ez nem két hétig tart, hanem örökké.
Milovecz Laci
Budai ingatlanközvetítő